Penyige előtt az út két oldalán vízinövényekkel benőtt víztükör fogadja az utazót. Ez a Szenke-tó, melynek alapterülete 13,5 ha. Mélysége 1-4 méter között váltakozik. Vízügyi szempontból a Szenke-tavat Szenke-tározónak is nevezik. A Szenkéhez szomorú történet fűződik: 1905-ben egy túlterhelt csónak elsüllyedése miatt kilenc kislány vízbe fulladt. Az eredetileg 5-6 személyes csónakba 15-en szálltak be. Volt közöttük egy húszéves epilepsziás fiú is, akitől a lányok húzódtak, mind a csónak elejébe álltak. Már majdnem átértek a Szenke túlpartjára, amikor a csónak eleje hirtelen lemerült, a hátulja felcsapódott, maga alá temette a vízbe borult utasokat. Borzasztó riadalom támadt. Bár sokan jól tudtak úszni, a kapálózó lányok egymást akadályozták a menekülésben. Néhány kislány kimenekült, a révész és a fiú szintén. De kilenc kislány elmerült a Szenke mély vizében.
Az emberek halászhálóval keresték meg és merték ki a kislányokat a vízből. A tragikus sorsú kilenc penyigei kislány sírja a református templom melletti temetőben ma is megvan, gondozzák az emberek.Kilenc kislány balladája, hazánk utolsó históriás balladája. A tragikus eseményt, a kor szokása szerint, a fehérgyarmati vásárban egy “hírmondó” énekelte el, adta tudtul a vásári közönségnek, egy közismert magyar népdal dallamán, mindössze két versszak terjedelemben. A tragédia 100. évfordulóján a tragikus esemény emlékére könyvet jelentetett meg Penyige önkormányzata.
