Népi építészet

Szatmár minden településén találunk népi építészeti jegyeket magán hordozó épületet, amelyek egy része tájházként vagy vendégházként üzemel. A hagyományos szatmári parasztház építési anyaga leginkább vályog volt, de paticsfalat vagy boronavázat is találni, főként a szegényebb házaknál. A tető nád, fa, zsúpszalma vagy cserépzsindely. A népi lakóházak mindegyike tornácos, előttük kis virágoskert található. A hagyományos tiszaháti telken a kapun belépve jobbra volt a lakóház, mögötte egy vonalban vele az istálló. Baloldalt, szemben a házzal, kisebb épület állt, ezt használták nyári konyhának, és ebben kapott helyet a kamra és a sütőház. Az udvar végén, szemben a kapuval a hatalmas csűr, mellette a kert. A csűr mögött az abora (szénatároló), az udvar legszélesebb helyén a kukoricagóré (kukorica-szárító kas). A tiszaháti épületnek két típusa van. Egyik szerint a ház két szobája között szabad eresz maradt, amelyet nem választott el fal a keskeny tornáctól. A szobában kémény nélküli szabad tűzhely volt, a füst a nyitott tetőn át távozott. Később harangkéményt emeltek a pitvar fölé, s elöl fallal zárták el a szabadtól, de úgy, hogy a szobák ajtai még mindig a tornácrészre nyíltak, a pitvarból aztán valóságos konyha lett. Ezt követően a másik típus jött divatba, eszerint az utcára nagyobb szoba nézett, aztán következett a konyha, végül a hátsó szoba. A tornácrész faoszlopos volt. Említésre érdemes a tiszaháti "rédelyes" ház. Rédelynek nevezik a bedeszkázott tornácot. Itt rédely-oszlopok szolgálnak eresztartóként, rédely-gerenda fut végig az oszlopok között és cifrára fűrészelt deszkával van beszögezve a tornác. Az oszlopok esztergályozott tölgyfagerendák, majd ácsolt fenyőfaoszlopok voltak. A rédelyt virágcserepekkel rakták végig. Az Erdőháton "kőlábas" házakat építettek. Fehér homlokzatú, három ablakú, széles, téglás tornácú lakóházakat, amelyeknél az ereszt négy vaskos, fehér vályogoszlop (kőláb) tartja. Az eresz simán ereszkedik le, csúcsfal nélkül. Az utcára két szoba néz, a konyha az előszobából nyílik. Az istálló és a melléképületek külön vannak. A sváb házak fő jellemzője, hogy a lakóházzal egy fedél alá építették a melléképületeket, olyan céllal, hogy így a gazda az egész építményt bejárhatta a tornácról anélkül, hogy a sárba lépett volna. A sváb ház beosztása: két szoba néz az utcára, majd következik a pitvar - amely előszobára és konyhára tagolódik - és hátul ismét két szoba van.