Az emlékparkot az 1970-es árvíz és az azt követő ,,falurombolás” emlékére állíttatták a falu egykori lakosai. Az építés költségei nem az államot terhelték. A megnyitó ünnepségen Juhász Ferenc így nyilatkozott: “Miközben máshol milliókba kerülnek az emlékművek, itt tíz fillért sem kellett fizetni, mindenki ingyen dolgozott”.
A volt lakosok szerettek volna újra életet lehelni a faluba, és az emlékmű felállítása ehhez csupán a kezdeti lépésük volt. Fel akarták hívni az ország figyelmét otthonukkal kapcsolatban elszenvedett sérelmükre: Több, mint hétszáz lakója volt Nagygécnek a ’70-es árvíz idején – s az árvíz után kitelepítettek mindenkit. Majd építési tilalmat rendeltek el a falu területére, így akadályozva meg az újjáépítést, a visszatelepülést meg egyszerűen megtiltották. Az egykori lakók, illetve leszármazottaik közös célja, hogy felújítsák egykori templomukat, majd az előtte található teret nemzeti emlékhelynek nyilvánítsák.
A község egykori temploma előtt felépített monumentális, kétszáz négyzetméteres emlékművet 7 hófehér oszlop alkotja, amelyek mindegyike a település nevét alkotó egy-egy betűt tart. Előtte gránittömb áll, rajta az egykori nagygéciek névsorával és a Kormorán együttesnek az elsodort falu emlékére írt dalszöveg-részletével: ,,749 indult új hazát keresni, próbált meg gyökértő szakadva új fa ága lenni.” Az emlékműre utcák szerint az összes, 1970-ben ott lakott nagygéci lakos nevét felírták.
