A templomkertben, amely egykor cinteremként, azaz temetőként is szolgált, a “Nagyari ablakos és verses fejfák kertje” is megtekinthető. A fejfákra népies búcsúztató verseket véstek, amelyeket a poétai tehetséggel megáldott helybéli fejfaírók költöttek:
,,Nemes harcnak üdv az ára, mely vezet egy szebb hazába. / Harcod immár véget ére, meg van adva méltó bére.”
,,…Szerető szíveknek égi boldogsága, nyíló tavasznak porba hullt virága, / ölelő karok már hasztalan várnak, az angyalok kebelökbe zártak.”
,,Idejöttem megpihenni, itt már, tudom, nem fáj semmi. Testem, pihenj csendességben,
lelkem, vigadj fenn az égben ! ’’
,,Szarka Mihály volt a nevem, e temető lett nyugvóhelyem.”
A sírfeliratok között található olyan is, amely terjedelme miatt csak kihajtható fatáblára fért rá. A fejfakiállítást a község szeretné folyamatosan bővíteni, hogy minél gazdagabb emléket állíthasson az egykori nagyari temetkezési kultúrának.
