Az 1970. évi árvíz emlékére állíttatta a település lakossága. Az árvíznek nagy jelentősége van a település történetében. Sajnos negatív változást idézett elő.
Az 1970-es nagy “Szamosi árvíz” szinte teljesen elpusztította a falut, s az akkori politikai vezetés megakadályozta, hogy a lakosság újjáépítse házait. Ezt követően a lakosok száma drasztikusan csökkent, s a 90-es évekre – a múlt század közepe táján még 1400 lakost számláló település – 67 főnyire zsugorodott.
A emlékműnek szimbolikus jelentése van. Felső része a népi lakóházak stílusjegyeit idézi, utalva ezzel a település régi hagyományaira. Az emlékmű teteje védi az azt tartó két mívesen faragott oszlopot, mely a település címerét fogja közre. A címer hátoldalán egy részlet olvasható -Wass Albert: Üzenet haza- című verséből:
,,Üzenem a háznak, amely fölnevelt,
A fundamentum Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.”
