Az épülethez tartozó parkot a kúria felépítése után kezdték kialakítani. A hely nagyszerű adottságokkal rendelkezett. A kertet a Szamost kísérő puha- és keményfás ligeterdők helyén, az eredeti faállomány részbeni megőrzésével létesítették. A tápanyagokban gazdag talaj, az alföldi viszonyokhoz képest bőséges csapadék és a nagy páratartalom, valamint a meglévő erdő védőhatása olyan növények telepítését is lehetővé tette, amelyek hazánk éghajlatát egyébként nehezen viselik. Kezdetben inkább csak lomblevelű fákat – közönséges platánt, ezüst hársat, vérbükköt, amerikai kőrist – ültettek. A XIX. század közepén a tulajdonos kertépítést folytató unokája – ifj. Kende Zsigmond – érdeklődéssel fordult a tűlevelűek felé, ő alakította ki a pompás facsoportokat, ahol az év minden szakában harmonikus szín- és formaegyüttest képeztek a különböző fenyőfélék és lombhullatók, köztük világító fehér törzseikkel az elszórtan álló nyírek.
A nagy szakértelemmel ápolt kert a második világháború után csaknem teljesen elpusztult. A helyiek nagy területet szakítottak ki belőle, ahová sportpályát és lakóházakat építettek. 1970-ben a Szamos árvize elől a környék állatait a már természetvédelem alatt álló kastélyparkba mentették. Ekkor szinte minden cserje és kisebb méretű fa kipusztult. A felhalmozódott nagy mennyiségű trágya miatt erőteljes gyomosodás indult meg, amelyet ma a nagy csalán és a fekete bodza nehezen kiirtható állománya is jelez. 1984-ben az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Észak-alföldi Felügyelősége többéves rekonstrukciót kezdett, a fölösleges gyom-cserjéket és a beteg, kiszáradt fákat kivágták, gyepet telepítettek, gondozott tisztásokat alakítottak ki és sok kipusztult tűlevelű fát és díszcserjét pótoltak. Később az új kezelő, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága a munkát tovább folytatta. A park felújítása még nem fejeződött be, s jó néhány évig eltart, amíg az eredetit megközelítő állapotot sikerül elérni.
Itt található az ország második legnagyobb platánja, amely 45 méter korona átmérőjű, 460 centiméter törzskerületű. A park területén a látogatók kedvéért egy tanösvényt is kialakítottak.
A park növényvilága:
- Vörös tölgy (Quercus rubra) – ősszel pirosra színeződő lombjával díszíti a parkot.
- Oregoni álciprus (Chameciparis lawsoniana)
- Vérbükk (Fagus sylvatica Atropunicea) – sötétbordós lombja teszi különlegessé.
- Traxinus excelsior Diversifolia
- Páfrányfenyő (Ginkgo biloba) – Kínában honos.
- Lepényfa (Gleditsia triacanthos) – hosszú, szúrós tüskéi, és lecsüngő termései teszik érdekessé.
- Tulipánfa (Liliodendron tulipifera)
- Pinus stobus
- Juharlevelű platán (Platanus hybrida)
- Mocsári tölgy
- Lombhullató mocsári ciprus – a Szamos közelsége miatt különössen nagyra nőtt.
- Egylevelű kőris
- Közönséges tiszafa (Taxus baccata)
- Aesculus hippocastanum
- Szelídgesztenye (Castanea sativa) – a parknak mediterrán hangulatot kölcsönöz.
- Kaukázusi szárnyasdió
- Török mogyoró
Fenyőfélék közül:
- Kolorádói fenyő (Abies concolor)
- Duglászfenyő
- Normann fenyő
- Vörösfenyő – lombhullató, vörösses törzse messziről világít a tájban.
- Közönséges jegenyefenyő
- Görög jegenyefenyő
- Kaukázusi lucfenyő
- Simafenyő (Pinus strobus)
- Erdei fenyő
- Feketefenyő (Pinus nigra)
- Virginiai boróka (Juniperus virginiana)
Bokrok:
- Szabdalt levelű bodza (fürtösbodza) – piros, fürtös termésével díszít.
- Kisvirágú vadgesztenye
- Kecskerágó – ősszel díszít pirosas termésével.
- Jázmin – virágzásakor erős, édeskés illattal árasztja el a kertet.
- Alkörmös
A fák, bokrok alatt:
- Téltemető – sárga virága kora tavasszal lepi el a parkot.
